Ezen az oldalon a
sorstársaink által írt verseket olvashatjátok!
Üzenet küldője: Szedenics István | ||
MÁSOK VAGYUNK Mások vagyunk, mégis egyek, Sokak által elfeledtek. Bár testünk beteg, lelkünk ép, Bennünk is él egy eszménykép! Gondolatban mezõn futunk, Közben nagyokat kacagunk Veletek, kik épek vagytok, Minket magunkra nem hagytok! Velünk vagytok szeretetben, Hítben és reménységben, Segítetek hol csak lehet, Úgye ez nem csak képzelet? Mi lehet e kis dal vége? Szíveinkben legyen béke! Kapjunk még sok boldog évet! Békességet, egészséget! Írta: Retezi Erzsébet MÁSOK VAGYUNK... Mások vagyunk, de emberek. Ha lábad fáj is, de a szíved meleg. Persze, csak ha engeded. Járj nyugodtan az utcán Bottal vagy kerekes székkel. Így szoknak meg az emberek, Persze, csak ha ezt teszed. Fogadtasd el magad a világgal, Mert a világ elfogad. Bizonyítsd be mindenkinek, Hogy te is ember vagy! Írta:Zana Anita Ismeretlen szerzõ A BÖGRÉK Elmosogattam tegnap este, nyolcra. Rakosgattam a bögréket fel a polcra. Köztük van kettõ fület-len, de elölrõl szépek. Elölrõl olyanok, mint a többi: épek. Csak a hibás részt hátra kell tenni, Nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni! Eszembe jutnak most felebarátok, Kiket képletesen fület-leneknek látok. Úgy teszem fel öket életem polcára, Hogy ne lássak mindig arra a hibára. Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra, Mert ha egyszer én térek nyugovóra, Úgy tesz el engem az igazságos Isten, Ahogy bögréket rakos-gattam itt lenn, A mennyei polcra. Nagy kegyelmű szemmel Hátrafelé, az én letörött fülemmel. |
Üzenet küldője: Berki Viki | ||
A szeretet
|
Üzenet küldője: Baranya Csilla | ||
Bacsik Katalin |